Március 15. jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Először 1927-ben nyilvánították hivatalosan Nemzeti ünneppé.
A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti dal-t. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.
Több verssel, énekkel, néptáncos előadással iskolánkban mi is megemlékeztünk a március 15-i eseményekről, nemzeti hőseinkről.
További képek ITT tekinthetőek meg.
„Mit őseink egy ezredév előtt
Tevének, azt kell tenni most tinektek:
Bármily erővel, bármily áldozattal,
Bár mind egy szálig elvesztek belé,
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél…”
Petőfi Sándor: A nemzetgyűléshez
Kormorán: A költő visszatér
https://www.youtube.com/watch?v=xXhbqmq21VY
