Március 15.

1848 MÁRCIUSA AZ ÖRÖK TAVASZ

„Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg.
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.”

(Heltai Jenő)

171 évvel ezelőtt forradalom volt az országban. Akkor a mindennapjainkban íródott a történelem: az utcákon, a tereken, a Pilvaxban, az egyetemnél, a Landerer nyomdánál, a Nemzeti Múzeum előtt, a Helytartótanácsnál a budai várban, Táncsics börtönénél, a Nemzeti Színházn

ál…

„Rabok tovább nem leszünk!”- zúgta az utcákon vonuló embertömeg, mely nemzetté kovácsolódott, s a 12 pontot követelte. A nemzetbe vetett hit, s a szabadság iránti vágy csodákra volt képes.

Bár a szabadságharc végül elbukott, ’48 beivódott a lelkünkbe, az elménkbe. Ez a nap a szabadság, a hazaszeretet és a függetlenség Nemzeti Ünnepévé nőtte ki magát.

Fontos, hogy példaként tekintsünk az ifjakra. Ezért bárhol is járunk a világban, tűzzük mellünkre a kokárdát, emlékezzünk elődeinkre, s mondjunk köszönetet a szabadságért!

Így tettek iskolánk diák-önkormányzatának 2. évfolyamos képviselői, amikor tiszteletüket rótták le az Eötvös parkban álló Petőfi-szobornál, ahol elszavalták Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti dalt!

Sütöriné Hada Ildikó
DÖK-vezető