NÉVADÓNKRA EMLÉKEZTÜNK

„Akinek nincs emlékezete, nem él, mert maga az emlékezet az élet. Ez éltet. Akinek nincs emlékezete létfelejtésben él, elfelejti, mi történt vele, honnan jön és hová megy. Nem él, csak kallódik, a mindig elillanó pillanat örök elmúlásában sodródik.”

Radnóti Miklós a Nyugat harmadik nemzetének lírikusa. Iskolánk tragikus sorsú névadója. 1944. szeptember 17-én a menekülő fasiszták erőltetett menetben indították a munkaszolgálatosokat Magyarországon át nyugat felé, köztük Radnótit is. A már járni sem tudó költőt a győri kórházba irányították.

Mivel a várost a szövetségesek éppen szőnyeg bombázták, így rengeteg súlyos sebesült és halálos áldozat lett a romok alatt. Emiatt az intézmény nem tudta fogadni, elküldték. Helyesebben: a beteg munkaszolgálatosokat egyetlen győri kórház se fogadta be, köztük Radnótit sem. Halálának pontos körülményei nem teljesen ismertek, de egyes források szerint Marányi Ede honvéd alezredes parancsára, Tálas András hadapródőrmester öt fős kerete 1944. november 4-én vagy november 9-én Abda község határában lőtte le a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst, 21 társával együtt.

2019. november 6-án az iskola 6. a osztályos diákjai a diákönkormányzat szervezésében Radnóti halálának évfordulójára emlékeztek, amikor a megemlékezés virágait helyezték el a Szigethy Attila úton felállított Radnóti emlékhely talapzatára. A megemlékezésen Radnóti Miklós életútjának főbb állomásai elhangzottak, valamint az Erőltetett menet című gyönyörű vers is felolvasásra került.

„…a jövendő évszázadokon keresztül az a poéta világít, aki, míg él, olyan evidensnek és jelentéktelennek látszik, mint a gyertyaláng: míg mellette állunk, szinte tudomásul se vesszük, öntudatlanul foglalatoskodunk és látunk az ő fényénél – csak később döbbenünk rá, hogy egy torony ablakából ragyog, messzire, síkságon át, hegyekig!” (Weöres Sándor)

Sütöriné Hada Ildikó
DÖK-segítő pedagógus